IGAZSÁG KORONÁJA
„Készen vár rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő megjelenését.”
(2 Timótheus 4,8)
Úton vagyunk! Mindannyian!
Vannak, akik gyorsan haladnak, vannak, akik csak bandukolnak, lemaradnak, meg-megállnak, olyanok is vannak, akik a visszaforduláson gondolkodnak, és persze vannak, akik diadalmasan lépkednek, és megtalálhatóak azok is, akik kezükben egy gps-szel sem igazodnak el.
Mégis a legszebb megállapítás, hogy úton vannak. Az úton vannak kereszteződések nagy-nagy táblákkal, és nekünk kell eldönteni, hogy melyik irányban haladunk tovább. Az egyik utat a siker hajtja, a ragyogás, a bőséges kegyelem evangéliuma, ezért szabadosság léphet színre, és sokan szeretnek a kegyelem mögé bújni, de megvan annak a veszélye, hogy e világ korszelleme magával sodorja a kedves testvért.
Nos, a legjobb utat mindig az választja, aki ragaszkodik Isten Igéjéhez, igazságához, sőt, magához Istenhez, Jézus Krisztushoz, Akiről tujuk, hogy Ő maga az alap. És történhet bármi az életükben, ha jó a gyökér, ha erős a gyökér, akkor az ahhoz való ragaszkodás mindig igazságban vezet, aminek a győzelme, az Igazságban való élés győzelmi koronája.
Micsoda felelősségünk van Testvérek azzal kapcsolatbna, hogy mit adunk át a következő generációnak! Miről tanítjuk őket? Van-e hálaadás bennünk, amire megtaníthatjuk őket? Van-e zsoltárunk, aminek a dallama, szövege az örökhagyásunk szépsége? Van-e imádság, tiszta szó az ajkunkon, ami támogat, ami előre mutat, ami felemel, és ezt megtanítván a fiatal nemzedéknek?
„Ván/vén”- ez a folyamatos jelenben történik! Most! Most kell ezeket tenni, nem kényszerűségből, hanem Isten akaratának alázatos megfelelésből, hogy hirdessük, osszuk, jelenítsük meg Isten Királyságát ebben a sötét világban!
Nem baj, ha fáj, nem baj, ha kigúnyolnak, nem baj, ha lenéznek emiatt! Pál apostol is szenvedett ezért sokat, de nyereségként élte meg!
Ajh, de sokan fognak sírni, jajgatni, keservesen kiáltani azon a napon, akik nem ragaszkodtak a lecsupaszított, eredeti evangéliumhoz, a Bibliához.
Jaj de szavafogyottak lesznek, akik csak mesélnek, sztorizgatnak „igehirdetés” gyanánt, de nem beszélnek a bűnről, a szabadulásról, a Szent Szellemmel való betöltekezésról. Isten nem a szórakoztató ipar bővítését hagyta ránk, hanem az emberek megmentését!
Kedvesem! Mit vársz? Az van benned, hogy azért várod Jézust, mert akkor vége lesz a szenvedésednek? Vagy azért várod, mert Őt várod? Nem mindegy a kettő!!!
A korona azé lesz, aki tudja egész életében, hogy miért küzdött! Ez egy cél!
A féltő szeretet szorongatja bennem ezeket a gondolatokat, hogy vigyázzunk, mire adjuk magunkat! Vigyázzunk, milyen szellemiség alá vonódunk, mert részigazságokkal lehet csak igazán homokos, fövényes talajra építeni, de azután, ha jön a vihar, akkor nem lesz semmi felmutatható szilárd dolog a kezedben. Ezért a bölcs emberrel szemben te csak kéregető, mások alamizsnájából élővé válhatsz!
Keresd velem Isten igazságát, alapozzunk Őrá! MÉG NEM KÉSŐ!