A megütött kőszikla

Mert ittak a lelki kősziklából, amely követte őket; e kőszikla pedig a Krisztus volt. 1Kor. 10,4

Krisztus volt az, aki szava hatalmával üdítő forrást fakasztott Izrael számára. Ő volt mind a testi, mind a lelki áldások kútforrása. Krisztus, a kőszikla, velük volt minden útjukban. „Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket; kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle.” „Megnyitotta a kősziklát, és víz zúdult ki, folyóként futott a sivatagon.” (Ésa. 48:21; Zsolt. 105:41)

A megsújtott szikla Krisztus jelképe volt, és ez a szimbólum a legértékesebb igazságokra tanít. Ahogyan az életadó víz áradt a megütött sziklából, úgy árad az üdvösség folyama az elveszett emberiség számára Krisztusból, aki „verettetett és kínoztatott… aki megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért” (Ésa. 53:4–5). Amiképpen a szikla egyszer sújtatott meg, akképpen az Üdvözítő is „egyszer áldoztatott meg sokak bűneinek eltörlése végett” (Zsid. 9:28). Megváltónknak nem kell másodszor megáldoztatnia, és azoknak, akik kegyelmének áldásait keresik, csak kérniük kell az Atyát Jézus nevében, bűnbánó imádságban öntve ki szívük kívánságát. Az ilyen könyörgés Jézus sebeit hozza a Seregek Ura elé, és akkor életet adó friss vér folyik elő, amelyet az Izrael számára kiömlő élő víz jelképezett.