ÖLTÖZZ ÁT!

„Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4, 22-24)

A fenti igeszakaszt leginkább a megtérésre való felhívásra érteném, de tegnap sokkal jobban egy másfajta értelmet nyert számomra. Ahogy telnek az idők, egymást váltják a különböző folyamatok, növekednek a munkahelyi és személyes nyomások, már-már a kiégés szintjén találhatjuk magunkat, akkor a szív mélyéből egy óriási kiáltás szaggatja meg a mellkasunkat, tépázza a hangszalagjainkat, mely megújulásért, szabadságért esedez.

Hol található ilyenkor az áttörés pontja, mi lehet a váltópont az életünkben?

„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak az én nevemben kértek az Atyától, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (Jn 16,23–24).

Azt gondolom, hogy a mi váltópontunk az Istentől való kérésnél található. Azt tapasztalom, hogy nem igazán merünk kérni, nem igazán tudjuk magunkat a megváltott állapotban elképzelni sem. Pedig Isten arra bátorít minket, hogy kérjünk!

A mi dolgunk, hogy kérjünk, Isten pedig az idők felett áll, az Ő dolga tehát az időzítés! Mégis a megváltás, a dolgaink, a látásmódunk, a győzelmünk, a felállásunk kulcsa az Isten szerinti kérés kapujánál van.

A kérés mellé adatik még egy csomag, ami az örömöt tartalmazza.

Nagyon kemény felismerés az számomra, hogy az örömöt annál hamarabb megkapjuk, minél hamarabb kérünk! Mi pedig emberek egyes szituációban csak morgolódunk, duzzogunk, olykor lázadunk, és csak nagyon későn, amikor már megroncsolódott a lelkünk, amikor fájdalmunkat hordozva a padlón fetrengünk, amikor jön a képzelt felismerés, hogy „egyedül vagyunk, nincs segítőtársunk”, csak akkor fordulunk Istenhez.

Miért vagyunk annyira ostobák, hogy a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldást csak későbbre halasztjuk?

2025-ben legyen az a célunk, hogy átöltöztetjük magunkat! Legyen az a cél, hogy Krisztust választjuk és Őt tesszük első helyre. De fontos, hogy ez ne csak egy év eleji szuper megfogalmazás és nagyon hangzatos mondat legyen, mert ez a szokás, hanem legyen élő valósággá az életünkben.

Mennyei metamorphozis-on kell átesnünk, amikor a régi elhagyjuk, amikor a bűnöset és gonoszat kivetjük az életünkből és felöltözzük az új ruhánkat, mely hálával kezdődik!

És lesznek még olyan időszakok, amikor többször is át kell öltöznünk, hiszen, amit használunk, az kopik, ezért szükség van renoválásra, szükség van cserére, stb…