HÍVLAK, URAM!
„Hívlak, Uram! Szükségem van Rád,
hogy többet adj Magadból, Atyám!
Hívlak, Uram, halld meg szavam, küldd Szellemed, mely többet ad!
Többet a szavaknál, többet a dalomnál, a szív dobbanásánál, többet adj, Uram! Bár nem tudom, mi vár, de szívem már készen áll
hiszen új életre hívtál, ez visz tovább.
Mutass mindig utat, merre menjek tovább,
ott, hol megtört szívem végre otthont talál, ahol Te vársz rám, Atyám!”
Biztosan mindenki ismeri, vagy legalább is lehet, hogy más szöveggel, de sokszor énekeljük ezt a dalt. A minap olvastam a szövegét, és megfordítottam a helyzetet, mintha Isten szólna hozzánk ugyanezekkel a szavakkal, csak behelyettesítve a nevet és az ígéreteket élesítve, mely így hangzik:
„Hívlak, Fiam, szükségem van rád,
hogy többet adj, magadból
Hívlak, Fiam, halld meg szavam és kiküldöm Szellemem, mely többet ad.
Adj többet a szavaknál, mégtöbbet a dalodnál,
szíved dobbanásánál, többről van itt szó.
s bár nem tudod, mi vár rád, de képessé teszlek mindenre, mi előtted áll,
ne feledd, új életre hívtalak, és én vagyok az Úr, ki melletted áll.
Megmutatom az utat, merre menj tovább,
Hol megpihenhet szíved a sok küzdelem után,
ez a kitárt kar téged mindig hazavár!”
Mennyi ígéret, mennyi szeretet van ezekben a sorokban. És nem többről van szó, mint az Atya vágya az emberrel kapcsolatban. Azzal az emberrel, akivel terve van, aki éppen ma nem azt cselekszi, ami reá bízatott, hanem öncélúan elkezdett istent játszani. Teremteni, alkotni, mesterségesen intelligenciát gyártani, hogy kitűnjön a tömegből. Csak ezek az öncélú tevékenységek mind rabságot eredményeznek. Fájni fog az élet, és egyre csak sokasítani fogja a hegeket az emberi testen, egyre csak a szellemi lustaság és izoláció, majd a lelki sebek okozta „leprás” foltok paralízist okoznak.
Ebből egy őszinte kiáltás kihozhat, mely hittel és megtéréssel párosul. Ez megnyitja Isten füleit a hallásra, megmozdítja hatalmas jobbját a cselekvésre.
De most engedjük, hogy a megfordított vers, azaz a mennyből érkező sorok eltalálják a szívünket. Most nem az kell, hogy a földtől az ég felé kiáltsunk, hanem figyeljünk arra az üzenetre, ami a Mennyből az föld felé hull, mint eső.
Bátran álljunk ki az esőre, hadd áztasson el minket, hadd borítson el egészen!
