FELFÜGGESZTETT HÁRFA
A 137. Zsoltárban olvashatunk a fűzfa közepére akasztott hárfáról. Ez a babilóni fogság idején született, amikor az elfogók, a kínzók arra kényszerítették a népet, hogy énekeljenek a Sion dalaiból. De nem azért, mert szerették volna ezeket az énekeket, hanem azért, mert gúnyolódni akartak.
A dicséret gúny tárgyát képezte, az Isten imádatát megalázásként akarták megjeleníteni.
De ők jobban tisztelték az Istent, a múltjukat, a templomot és mindent, amit kincsként, bizonyságként hordoztak magukkal. Ezért nem akartak bűnt cselekedni Istenük előtt, így nem nyitották meg szájukat a dicséretre, hanem látványosan, a fűzfa közepére függesztették a hárfáikat.
Nos, ma Isten egy másik kontextusba helyezte a szívemre ezt az üzenetet. Mégpedig minden dicsőítőnek, hívőnek, magát kereszténynek vallónak szól ez az üzenet.
Lehet, hogy a lelkünk ellensége már több ideje arra kényszerített, hogy letedd, vagy „felfüggeszd a hárfádat”, hogy elnémítson benned és körülötted minden olyan kis reménycsírát, ami Istenhez vinne közelebb!
Lehet, hogy belefáradtál dolgokba, lehet, hogy a gyülekezeted, templomod nem éppen az ébredés korszakában van, hanem inkább altatót fújnak ébresztés helyett! Lehet, hogy a családod és környezeted még mindig az „Idegen Föld” atmoszférájában van, és az Istennel való kapcsolatodat már csak emlékké akarja tenni.
De tudd, hogy az a Föld, amin éppen vagy, az a helyzet, amiben éppen küzdesz, megváltozhat Isten jelenlététől! Mert Ő veled van, melletted van! A változás azoknál történik meg, akik: BÁTRAK!
Eljött az ideje, hogy magadhoz vedd a hárfádat, az elhívásodat, a Bibliádat, kezdd el újra betölteni a légteret imádattal, hiszen győztes vagy, és a győztesek megtapasztalják azt, hogy Isten Temploma bárhol felépül, ahol igaz imádat sarjad! Ezért nem kell már éveket gyalogolnod az Ígéret Földje felé, hiszen Krisztus kereszthalála miatt, be mehetünk szabadon a Szentek Szentjébe, és örömmel felkiálthatunk: Ott az Úr!
Ne hagyjuk elhangolódni a hangszereinket, ne hagyjuk kihűlni a szívünket, ne hagyjuk azt, hogy mások ne jussanak az életet adó Szóhoz! Most annak az ideje van, hogy a Sion dalai újra felcsendüljenek, és ez ad lehetőséget arra, hogy az ördög száját befogjuk!
A távolság, az „idegen föld” nem a véget jelenti, de még azt sem, hogy Isten magadra hagyott volna, sokkal inkább azoknak a dolgoknak kell felerősödniük, amik szilárdak benned, ezen a földön derül ki, hogy kiben hiszel, kié a szíved igazán.
Az ördög szándéka az, hogy a múltunkat, az Istennel való kapcsolatunkat csak egy „szép időszak”-ként fogalmazzuk meg és csak sóhajtozzunk az elmúltak után!
Higgyük el, hogy Isten újat cselekszik!
Itt a feltámadás ideje! Csapjunk a húrok közé, hadd szóljon az evangélium ott, ahol hárfahegyek vannak.