SHOWMAN VAGY SÓMEN?

Akkor jó egy buli, ha minden érzékszervünk meg van ajándékozva, ha egy koncerten, előadáson a show-elemek nagyobb arányban kapnak szerepet, mint maga az előadás témája, vagy az üzenet.

Egy kivetítés, egy jól megszerkeztett szöveg, a hang- és fényeffektek nagyban hozzájárulnak a koncertélmény megszületéséhez, és sokan ezeket viszik haza leginkább.

Mégis felmerül a kérdés, hogy mit vár el tőlünk Isten?

Amikor istentiszteletről, evangélizációról, különböző konferenciákról, koncertekről beszélünk, akkor igazából nem arról van szó, hogy a bizonyságainkat, imádságainkat dallamos formában tegyük a hallgatóság elé?

Isten nem showmen-eket hívott el és küldött ki, hanem olyan embereket, akiket erővel megtámogatott a Szent Szellem, feltöltött sóval, ízt, világosságot, hatékonyságot adott, hogy hatással legyenek másokra, hogy megoszthatóvá tegyék Isten Királyságát.

Sajnos egyre több keresztény rendezvényre mondható, hogy sokkal több a vizuáltechnikai furfang, a füstgép, a hangerő, és pont olyan, mint egy világi koncert, már csak szakadt farmerben és nyúlt pólóban lehet Istent dicsérni-mert ezen kenet van-, de közben nem emlékszünk, miről szóltak a dalok, egyáltalán, Akiről szó van, ott volt-e a rendezvényen, vagy csak külső megfigyelő lehetett a saját „buliján?”

Nagyon érdemes végig gondolni, mit értünk azon, hogy mi vagyunk a Földnek sói, savai?

(Máté 5,13-14)

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy van-e sótartalmunk? Van-e még bennünk Szent Szellemnek jelenléte, amivel sózni, ízesíteni tudunk másokat, vagy megízetlenedett az életünkkel egyetemben?

Használjuk-e, avagy van-e rá igényünk, hogy sók legyünk, hogy világosság legyünk, hogy mozgásban legyünk: Hiszem, hogy a mozgás egyenlő a használattal. Azaz, aki mozog az evangélium hirdetés ügyében, az használja a sót, amivel rendelkezik. Aki már nem rendelkezik sóval és világossággal, az hozzá fog nyúlni a show-elemekhez. Ez dependenciát (függőséget) okozhat, és a valódi, eredeti mellőzve lesz.

„De közöttetek, ne így legyen!”

(Máté 20,26)

Ha ennek ismeretében belegondolok, hogy én magam is só vagyok, és mit jelent annak használata, akkor komolyan megérinti a szívemet, az a küldetés, amit ránk bízott Urunk.

Gondolj bele, micsoda változás jönne a világunkba, ha mindenki elkezdené a sóját használni, a show-elemeket elhagyni, és a szórakoztatás helyett igazi, maradandó üzenettel megtölteni a szívét.

Létrejönnének sós emberek, sós családok, sós gyülekezetek, és a végén vár minket a sós Mennyország! 🙂

/0 Hozzászólás/Szerző:

SIRALOM HELYETT KÖRÜLÖVEZTÉL ÖRÖMMEL….

„Siralmamat vígságra fordítottad, leoldottad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.”

(Zsoltárok 30,12)

Ezekben a sorokban egy olyan felszabadításról olvashatunk, ami egy időszak, egy korszak végét jelenti. Vannak időszakok az ember életében, amikor nem úgy sikerülnek a dolgok, amikor igenis eljön a sötétség, amikor talán gyengébbek leszünk, amikor talán sebezhetőbbé válunk, amikor fájnak a mondatok, fájnak azok a pillanatok, amikből azt érezzük, magunkra maradtunk. Nincs mellettünk senki, nincs, akit megszólíthassunk, ezért sokszor a sajnálat bűnébe sodródunk.

Elkezdjük hibáztatni a másikat, elkezdjük betemetni azokat a kutakat, amik előtte forrást jelentettek, elkezd a szemünk és a szánk a kritizálás útján szaladgálni, és újabb mesterséget választunk: olyan kovász készítése, ami mérgezi a körülöttünk lévőket, sőt, magunkat is.

Vajon gyönyörködik-e Isten ezekben a pillanatokban?

Csalódunk nap, mint nap. Csalódásunk kiterjedhet és érkezhet azok felől, akiket korábban szerettünk, vagy megbíztunk bennük. Csalódunk a családtagjainkban, a rokonságban, a munkatársainkban, a főnökünkben, a beosztottainkban, a gyermekeinkben, a szüleinkben, a testvérekben a gyülekezetben, a pásztor(ok)ban, a presbiterekben, a szolgálókban.

Vélhetően lehetnek igazságok a sérelmekben, de mit ér vele az ember, ha folyamatosan a sebeit reklámozza, a sebeit nyalogatja, és úgy tesz, hogy mindenki vegye észre a sebesültségét, fogyatékosságát? Igen, ez az! Mert minden pillanatban, amikor a sebeinkkel foglalkozunk, akkor mélyítjük annak nagyságát, nem pedig gyógyítjuk. Ezzel egy idő után elkezdenek a szövetek rothadni, megbomlasztják a testet, és a halál illóolajának bűzével árasztják el a léget.

Na, ebből, kell, hogy elég legyen!

„Mi hasznom van abból, ha elnémulok, ha a sírba szállok? Vajon a por dicsér-e téged, hirdeti-e hűségedet?”

Semmiképp sem!

Ezért döntsd el velem együtt, hogy átkúszunk a nehézségek árán is az Élők táborába! Döntsd el, hogy átok és szidalom helyett áldásra adod a nyelved! Dönts az öröm mellett!

Hogyan lehetséges ez akkor, amikor mindent tudok agyban, mindent tudok, hogy mit kellene tenni az Ige szerint?

Úgy, hogy radikális döntést hozol amellett, hogy igenis változtatni fogok! Most! Dicsőítésemmel az Úrhoz fordulok, és annak a reményével, mint a vérfolyásos asszony, az utolsó remény hitével megragadom az Úr jelenlétét!

Mi történik ezután? Leolvad rólad a gyász ruházata, elfogy a sírás és helyette öröm sarjad a bensődből!

/0 Hozzászólás/Szerző:

ÉLETEM EREJE

„Körtáncban éneklik: Minden forrásom Belőled fakad!” (Zsoltárok 87,7)

Mindannyian forrásokat keresünk. Legtöbben anyagi forrásokat, kiapadhatatlan forrásokat, ami az idők folyamán sem apad el. Csak egyetlen ilyen forrás létezik: Jézus Krisztus!

Kereshetünk mi ideig-óráig tartó forrásokat, testi-lelki örömöket, de annak meg vannak számlálva a percei. Nem ad folyamatos boldogság érzetet.

Ma az a legboldogabb ember, Akinek Istene az Úr! Mert történhet bármi, jöhetnek viharok, háborúk, különböző csapások, mégis a boldogság belülről fakad, hiszen ami/Aki bent van a szívben, az fog kijönni belőlünk!

Elkeserítenek a ma eseményei, a munkahelyi bizonytalanságok, a családi kapcsolatok kuszasága, meggyengülése, a várható jövő képe? Úgy érzed, felfordult a világ? Nincs rend? Mindenhol ember akarja játszni az Isten szerepét? Mindenhol az emberi okoskodások akarják felülírni az isteni törvényszerűségeket és igazságokat?

Akkor egyetlen esély van számunkra, megalázni magunkat Isten előtt, visszatérni a Biblia őszinte, hamisíthatatlan eredetiségéhez, üzenetéhez, megerősödni a szeretetben és egység gyakorlásában, és Isten Beszédét, a Bibliát még komolyabban venni!

Akinek a forrás Isten Beszéde, az sosem fog félni a sötétségtől, az éjszakától, a megpróbáltatásoktól, a kísértésektől, hiszen annak van meggyőződése, hogy JÖN A HAJNAL! Jön a fény, jön a győzelem, ami letaszítja a sötétséget a trónjáról, és helyette a Győztes Megváltó uralkodik!

Ezért bátorítalak téged ma, hogy a látható dolgok ellenére, ne készítsd elő a halálodat, ne gondoskodj még előre a temetésedről, a temetési kellékekről, hiszen, ahogy a Samáriai asszony történetéből kiderül, vár rád is egy kút, ahol Jézus örömmel felkínálja az Élet vizét!

Ezek a kutak ott vannak, ahol az Élő Isten örömüzenetét hirdetik, a gyülekezetekben, templomokban, ott vannak az evangélizációs sátrakban, a szabadtéri rendezvényeken. A Samáriai kútnál ott vár Téged Jézus, hogy örömöd forrása lehessen!

Ez a forrás lesz életed ereje!

/0 Hozzászólás/Szerző:

VIGYÁZZ, MI A CÉLPONT!

Az Efézus 6:13-17-ben olvashatunk a lelki fegyverzetekről, amelyet Pál apostol mutat be. Ezek olyan fegyverzeteket, vagy öltözet, amit miattunk gyártottak le a Mennyei gyártósoron, hogy az Isten embere fel legyen szerelkezve, készülve a nehéz időszakokra, ami sokkal közelebb van, mint gondolnánk!

„Igazságszeretet, megigazulás páncélja, békesség evangéliumának hirdetésének készsége, hit pajzsa, üdvösség sisakja és végül a lélek kardja..”

Ezek a csodálatos védőeszközök azért vannak, hogy támogassák az embert, hogy megvédje az embert, hogy akár a sisak által jelezze az életünk, hogy kihez tartozunk, kinek a csapatában harcolunk.

Mégis, be kell vallanunk, hogy sok esetben a vitrinben vannak ezek a védőeszközök, szépen portalanítjuk őket, de nincsenek használva, nincsenek helyzetbe hozva!

Pedig a védőeszközöknek csak akkor, és csakis akkor van értelmük, ha használva vannak!

Van olyan, hogy használjuk őket, csak nem helyesen! Legtöbb esetben csak vagdalkozunk, hadonászunk, és céltalan az egész! Eredménytelen!

Számomra ma egyre jobban felháborító, amilyen eszköztelenekké váltunk, mi magunk, keresztények is! Sokszor nem hiszünk az ima erejében, és ezért nem imádkozunk gyógyulásért, szabadulásért, ezért nem hirdetjük az evangéliumot, és egy idő után csak magunk körül forgunk. Nem kinyílik, és nem tágas tér lesz előttünk, hanem egyre szűkebb, egyre szorosabb. Ezért nem merünk új területekre menni, félünk kimenni az emberek közé, pedig a „Föld, melyre lábad lép, réges-régen a Tied!”, mert az Úr szándéka az, hogy ma is teret hódítsunk a Szelleme által! Hogy lelkeket mentsünk, hogy az épületek építése, csinosítása, modernizálása és egyre jobb komformitása helyett vállaljuk be azokat a helyeket, embereket, akik nincsenek pompában, akik éhesek az Isten beszédére, de pontosan arra várnak, hogy a te hangodon szólaljon meg az Ige!

E helyett mi történik? Mivel nincsenek használva a fegyverek, így nincsenek bizonyságok, nincsenek győzelmek, nincsenek kihívások, és mit csinál a kedves keresztény testvér? Elkezd a saját testvére ellen fordulni. Elkezdi kritizálni a szolgálatát, elkezdi a világot behozni a gyülekezetbe, nincs radikális döntés, nincs igazi stratégia, nincsen kihasználva az Isten adta idő az örömhír megosztására. És ez már nem az Isten Országát/Királyságát építi a gyülekezetekben és az egyházban.

Az egyik testvér éppen kinyírni készül érzelmileg, szellemileg a másikat, mert elvesztette a fókuszt. Éppen ezért olyan ez, mint a kard, kétélű fegyver. Sokkal többet tudunk vele ártani, mint használni!

Az eszköztelenség, a fegyvertelenség odáig vezet, mivel nincs használatban, akkor olyan dologgal kell előrukkolni az embereknek és testvéreknek, ami szenzáció, nem Istenről szólnak ezek, sokkal inkább megfogható tudásról, egyik ember felemelése a többiek közül, és saját „királyságok” építése, ahol az emberek maguknak és maguk köré gyüjtenek embereket, akiket úgy mutat be a másiknak, hogy az „én gyülekezetem” az én báránykáim, stb….Pedig egyedül Istennek van gyülekezete, Istennek vannak báránykái, tanítványai, fiai.

A Bibliában nem olvasom azt, hogy arról ismerik meg az emberek, hogy keresztények, mert olyanok, mint a…., hanem arról, hogy olyanok, mint Krisztus!

Testvéreim! Nagyon komoly időszakba léptünk! Abba is időbe, amikor igazán szükség van egymásra, amikor igazán be kell lendülni az evangélium hirdetésébe, amikor kéz a kézbe megyünk, és emberket mentünk a Mennyország számára!

Komoly döntéseket kell hoznunk azon a téren, hogy mit vagyok hajlandó építeni? Kivel? Mibe akarok belefektetni?

És akár többször próbálkoztál, de nem sikerült, kudarcot vallottál a béketűrésben, a szeretet gyakorlásában, az nem aztz jelenti, hogy feladhatod, vagy, hogy dobd el a fegyvereidet, hanem próbálkozz még többet és még többet! Nagyon sokan a látható gyümölcsök hiánya miatt feladják, de közben a szellemvilágban igenis nagy dolgok történnek!

Közös ima, közös dicséretek, közös zsoltáréneklés, közös szellemi hadviselés, ez az amire szükség van! A testvéred nem az ellenséged, ő nem a neked kijelölt célpont! Ahelyett, hogy a másik ellen vagy, adódjanak össze az erőitek és harcoljatok a lelkünk ellensége ellen Jézus Krisztus hatalmas nevében!

Hadd legyen büszke Isten az Ő harcosára, amikor leszáll az éj!

Bele állnál te is ebbe a mozgalomba?

/0 Hozzászólás/Szerző:

A LÉLEK JELENLÉTE AZ ÉLET JELENLÉTE….

„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”

( 2 Korinthus 3,6)

Az Újszövetség szolgáiként már nem élhetünk tehetetlenül, hiszen arra kaptunk erőt, elhívást, megbízatást, hogy cselekedjünk, hogy mozgásban legyünk, hogy hallgatva a Szent Szellem hangjára meginduljanak a végtagjaink, az Isten szavát szólja a szánk, és küldetést betöltők legyünk, ne pedig szép díszdobozba, erekjeként tároljuk a Mennyei elhívásunkat.

Most a mozgás, mozdulás, cselekvés kairoszi ideje van. Van, aki elherdálja, kihagyja ezt a fontos időszakot, van, aki tudomást sem vesz róla, van, aki inkább alvásba szenderül, és vannak, akik különlegesnek és megragadásra méltónak találják.

Vajon ki nyer igazán?

Mindenképp az, aki megragadja és cselekszik. Ma már nem azért kell imádkoznunk, hogy adjon erőt az Úr hozzá, meg, „ha az Úr indít, akkor megteszem!” Ellenkezőleg, Jézus Krisztus Mennybemenetelével az 50. napon kiáradt a Szellem, Isten Szelleme , és azóta van/lehet ereje az embernek az evangélium hirdetésére.

Feltétele ma is: Betelni Isten Szellemével.

Ha az nincs meg, akkor csak a testnek vetünk, a fülünket növeljük szép nagyra, a szívünket pedig hajszoljuk a sorvadásba.

A Lélek életben tart, a betű csupán a koporsódat csinosítja. Ezért szükségünk van Isten Szent Szellemmel megöntözött, kijelentett szavára. Szó és szó között különbség van. Az egyik csak ismeretalapú, míg a másik Mennyei gyökerű. Ám a kettő működhet együtt, mégis a szellemből való beszéd aranyalma lesz ezüst tálcán.

Testvéreim! Szükségünk van szóra, mint a sóra. Szükségünk van Isten Szellemére, hogy újabb szó kapaszkodjon az előzőbe. Szükségünk van, hogy a szívünk, a fülünk telve legyen Isten szavával, igéjével, útmutatásával!

Kell, hogy az életünk pezsgő legyen! Kell, hogy a pezsgést indító a szívben belül legyen, kell, hogy Isten Szelleme kiemeljen a többiek közül, s mint korábban az apostolok cselekedeteiben az Isten tisztelete különös kincs legyen, tiszteletet követeljen!

Ma, amikor országokat, városokat, utcákat némítanak el az Isten beszéde elől, amikor bűntetés jár a bűnről valő beszéd miatt, a megtérés lehetőségének, a bűnbocsánat kihirdetése miatt, akkor nem az a megoldás, hogy csatlakozunk a többséghez, hanem azt tesszük, amire elhívott a Lélek!

Ezért azt mondom:

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek!” (Jelenések 3,6)

Mert amit ma megteszel, az örökkévalóságban ünnepelheted! A jutalmazás helyén és idején, Krisztus trónja előtt, hadd győzedelmeskedjenek azok a tettek, cselekedetek, amiket az Isten Szava, Szelleme generált benned! A nyeremény: Élet az Élet Földjén!

/0 Hozzászólás/Szerző:

ELÉG!

„És legyetek háládatosak! Krisztus beszéde lakjon tibennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek!”

(Kolossé 3, 15b-16.)

Nem tudom, hogy mindenki így tapasztalja-e mostanság, de feje tetejére állt a világ! Ez nem újdonság, sőt, lesz ez még rosszabb is, de másik oldalról pedig észre kell vennünk, hogy Isten Királyságának is növekednie kell!

Ez épp olyan, mint Dávid történetében, azt láthatjuk, hogy két királyság volt jelen, az egyik még nem regnált, a másik pedig éppen leáldozóban volt.

Na, pont így vagyunk most is. Az ördög királysága, ez a Föld tombol, mindent megmozdít annak érdekében, hogy álmot bocsásson az emberekre, a keresztényekre. Az utolsókat rúgja, mert tudja, közel a vég! Eléri, hogy lassan teljesen csak kultúrális rendezvénnyé, eszem-iszommá váljanak az istentiszteletek. Fantasztikus előadók, coach-ok, hírességek, szakmai zsenik, docensek „szolgálnak” de csak földi doktrína szerint, a füleket simogató előadásokkal, stb… Hiányzik és egyben hiánycikk a gyülekezetekben , az utcán a bűnről és megtérésről beszélni.

Elérkezett az Egyház megint abba a korba, amikor Jézus ismét kopogtat az ajtón bebocsátásért, mert mostanság „véletlenül kint felejtettük és még be is csuktuk az ajtót Őelőtte.”

Nekem személy szerint elegem van abból, hogy nem hangzik más az Isten népe között, csak a kibeszélés, a kritizálás, a pletyka, a mindenben is a hibák keresése, protokollárisak a köszöntések, nincsenek igazi személyközi kapcsolatok.

Hangtalanná válnak az imaórák, nincsenek imatémák, Szent Szellem nélküliek a dicséreteink, a prédikációink, és véletlenül az igehirdető másként viselkedik az emelvényen és másként az emberek között!

A testvérek nem jönnek el az alkalmakra, nincs odaszánás, ár megfizetés, nincs hűség, nincs igazi megtérés, Istenkeresés! Miért?

Hol van az igazság?

Ki fogja kiáltani velem: ELÉG!?

Engedjük, hát vissza Isten Szellemét az életünkbe, a gyülekezeteinkbe, a közösségeinkbe, mert akkor visszajön a hála is, visszajönnek az igék, kijelentések, amik a beszédünk központjává válnak, ha hálásak tudunk lenni, akkor lesz dicséret az ajkunkon, akkor lesz zsoltár a szívünkben, akkor az intés is kellemes lesz, mert visszairányítják a figyelmünket Krisztusra!

Nézd meg, ha az imád károgás helyett hálaadás lesz, mennyire megváltozik a szellemi légkör is!

Ne azt nézzük, hogy megint unalmasak az alkalmaink, az imaóráink, hanem kérdezzük meg bátran magunktól: Mit teszek hozzá, hogy jobb legyen?

Ne kidobjuk a mennyből kapott Ajándékunkat, hanem éljünk Vele!

Ha nem fájnak neked ezek az események, akkor még nem szenvedsz eléggé….🙁

Isten keresi azokat az embereket, akik veszik ai Istentől nyert, örökölt hatalmukat, felemeleik a hangjukat az ördög rendszere ellen és változásért imádkoznak!

Lennél te is a részese?

/0 Hozzászólás/Szerző:

A BOLDOGSÁG VILÁGNAPJÁN (2025.03.20.)

A pszichológia megfogalmazása alapján:

– Génjeink a 100-ból 50% -kal határozzák meg a boldogságot.

– Másrészt 10% -ot a körülöttünk lévő körülményektől függ.

– És a fennmaradó 40% -ot a mindennapi tevékenységeink indítják (Lyubomirsky, Sheldon és Schkade, 2005).

Amit mondtunk, arra a következtetésre juthatunk, hogy boldogságunkat e három elem szabályozza, és bár a mi boldogságunk 60% -a, amit nem tudunk irányítani, még mindig 40% -uk van a felelősségünkért. a mindennapi életünk részét képező tevékenységek.

Nos, elgondolkodván ezen, egy felmérés alapján Magyarország az 56. helyen áll a boldogság terén, míg az első helyet Finnország birtokolja. Azt gondolom, hogy kis országunknak lehet,. hogy nézőpontot kellene váltania.

Mégis felteszem a kérdést, mi határozza meg a boldogságunkat? A saját boldogságunkat?

Miben rejtőzik az ember boldogsága?

Hívő emberként nem tudok elmenni Jézus „Hegyi beszéd”-ként ismert Boldogmondások mellett, amit részletesen a Máté evangéliumának 5. fejezetében olvashatunk.

Boldogok:

„a lelki szegények”, a „sírók”, a „szelídek”, akik „éhezik és szomjúhozzák az igazságot”, az „irgalmasok”, a „tiszta szívűek”, a „békességre igyekvők”, akik „háborúságot szenvednek el”, akiket „szidalmaznak, háborgatnak, akik ellen hazugságokat mondanak”, stb….

Ezekből a mondatokból mégiscsak az sejlik ki, hogy a boldogságunk sokkal jobban a bennsőnkből fakad, mintsem a külső körülmények határozzák meg. Félreértés ne essék, a pszichológia empirikus vizsgálatait nem szeretném nagyon minimalizálni, vagy lekicsinyíteni, hiszem nagyon sokat segít az ember megismerésében, a működésének megértésében.

Az a helyzet, hogy Isten boldogságban teremtette az embert, jó kedvében volt, amikor alkotta, és meg is állapította, hogy igen jó! Tehát ez alapján megállapítható, hogy Isten egy boldog Isten! És mivel az Ő hasonlatosságára lettünk mindannyian teremtve, így alapból boldogan lettünk teremtve, ez lett belehelve az orrunkba! Így kelt életre a lelkünk, hogy boldogan repdesett Isten örömében!

Akkor hol romlott el a boldogságmértékünk? Hogy lelkünk ellensége elterelte a figyelmünket, és a látható dolgokhoz kötötte az ember boldogulását. Mivel úgy szocializálta tovább az ember életét, hogy versengjen, hogy elégedetlenkedjen, hogy hálátlan legyen, hogy a meglévő helyett még többre vágyjon, így az ember öröme a másik kárában, legyőzésében lelt otthonra.

Már nem a belső értékek domináltak, hanem a kézzel csinált, alkotott dolgok nagysága, ereje, szépsége, a külcsíny, a „Dagobert bácsi” vagyonával vetekedő gazdagság, és közben elhalványult a sírás, a szelídség, az éhezés Isten beszédére, stb…,

Az Apostol együttes énekelte korábban: „Nehéz a boldogságtól búcsút benni, ma mégis könnyen megteszem!”

Vagy ott van Cserháti Zsuzsa: Boldogság, gyere haza! c. dala.

Megtalálható-e még a boldogság? Hazavárod, aztán majd egyszercsak bekopogtat? Vagy képes vagy lépéseket tenni azért, hogy te térj a boldogság Hazájába?

Milyen boldogság van a birtokodban? Maradandó vagy múlandó?

A maradandó mégiscsak az lehet/lesz, amiről Jézus Krisztus beszél, ez az a boldogság, amit nem a külső körülmények határoznak meg, hanem azzal kezdődik, hogy Jézus Krisztus bennem él!

A boldogság mindenképpen belülről kell, hogy fakadjon! Ha a belsőd rendben van, ha a prioritások a megfelelő sorrendben vannak, ha tudsz a nehézségek idején a belső értékeidre, ígéreteidre támaszkodni, ami akkor is virágzik, ha a környezeted gyászba borul, na, akkor mondhatod el, hogy igazán boldog vagy!

Ünnepld ma te is a Krisztus okozta boldogságot!

/0 Hozzászólás/Szerző:

IGAZSÁG KORONÁJA

„Készen vár rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő megjelenését.”

(2 Timótheus 4,8)

Úton vagyunk! Mindannyian!

Vannak, akik gyorsan haladnak, vannak, akik csak bandukolnak, lemaradnak, meg-megállnak, olyanok is vannak, akik a visszaforduláson gondolkodnak, és persze vannak, akik diadalmasan lépkednek, és megtalálhatóak azok is, akik kezükben egy gps-szel sem igazodnak el.

Mégis a legszebb megállapítás, hogy úton vannak. Az úton vannak kereszteződések nagy-nagy táblákkal, és nekünk kell eldönteni, hogy melyik irányban haladunk tovább. Az egyik utat a siker hajtja, a ragyogás, a bőséges kegyelem evangéliuma, ezért szabadosság léphet színre, és sokan szeretnek a kegyelem mögé bújni, de megvan annak a veszélye, hogy e világ korszelleme magával sodorja a kedves testvért.

Nos, a legjobb utat mindig az választja, aki ragaszkodik Isten Igéjéhez, igazságához, sőt, magához Istenhez, Jézus Krisztushoz, Akiről tujuk, hogy Ő maga az alap. És történhet bármi az életükben, ha jó a gyökér, ha erős a gyökér, akkor az ahhoz való ragaszkodás mindig igazságban vezet, aminek a győzelme, az Igazságban való élés győzelmi koronája.

Micsoda felelősségünk van Testvérek azzal kapcsolatbna, hogy mit adunk át a következő generációnak! Miről tanítjuk őket? Van-e hálaadás bennünk, amire megtaníthatjuk őket? Van-e zsoltárunk, aminek a dallama, szövege az örökhagyásunk szépsége? Van-e imádság, tiszta szó az ajkunkon, ami támogat, ami előre mutat, ami felemel, és ezt megtanítván a fiatal nemzedéknek?

„Ván/vén”- ez a folyamatos jelenben történik! Most! Most kell ezeket tenni, nem kényszerűségből, hanem Isten akaratának alázatos megfelelésből, hogy hirdessük, osszuk, jelenítsük meg Isten Királyságát ebben a sötét világban!

Nem baj, ha fáj, nem baj, ha kigúnyolnak, nem baj, ha lenéznek emiatt! Pál apostol is szenvedett ezért sokat, de nyereségként élte meg!

Ajh, de sokan fognak sírni, jajgatni, keservesen kiáltani azon a napon, akik nem ragaszkodtak a lecsupaszított, eredeti evangéliumhoz, a Bibliához.

Jaj de szavafogyottak lesznek, akik csak mesélnek, sztorizgatnak „igehirdetés” gyanánt, de nem beszélnek a bűnről, a szabadulásról, a Szent Szellemmel való betöltekezésról. Isten nem a szórakoztató ipar bővítését hagyta ránk, hanem az emberek megmentését!

Kedvesem! Mit vársz? Az van benned, hogy azért várod Jézust, mert akkor vége lesz a szenvedésednek? Vagy azért várod, mert Őt várod? Nem mindegy a kettő!!!

A korona azé lesz, aki tudja egész életében, hogy miért küzdött! Ez egy cél!

A féltő szeretet szorongatja bennem ezeket a gondolatokat, hogy vigyázzunk, mire adjuk magunkat! Vigyázzunk, milyen szellemiség alá vonódunk, mert részigazságokkal lehet csak igazán homokos, fövényes talajra építeni, de azután, ha jön a vihar, akkor nem lesz semmi felmutatható szilárd dolog a kezedben. Ezért a bölcs emberrel szemben te csak kéregető, mások alamizsnájából élővé válhatsz!

Keresd velem Isten igazságát, alapozzunk Őrá! MÉG NEM KÉSŐ!

/0 Hozzászólás/Szerző:

FELFÜGGESZTETT HÁRFA

A 137. Zsoltárban olvashatunk a fűzfa közepére akasztott hárfáról. Ez a babilóni fogság idején született, amikor az elfogók, a kínzók arra kényszerítették a népet, hogy énekeljenek a Sion dalaiból. De nem azért, mert szerették volna ezeket az énekeket, hanem azért, mert gúnyolódni akartak.

A dicséret gúny tárgyát képezte, az Isten imádatát megalázásként akarták megjeleníteni.

De ők jobban tisztelték az Istent, a múltjukat, a templomot és mindent, amit kincsként, bizonyságként hordoztak magukkal. Ezért nem akartak bűnt cselekedni Istenük előtt, így nem nyitották meg szájukat a dicséretre, hanem látványosan, a fűzfa közepére függesztették a hárfáikat.

Nos, ma Isten egy másik kontextusba helyezte a szívemre ezt az üzenetet. Mégpedig minden dicsőítőnek, hívőnek, magát kereszténynek vallónak szól ez az üzenet.

Lehet, hogy a lelkünk ellensége már több ideje arra kényszerített, hogy letedd, vagy „felfüggeszd a hárfádat”, hogy elnémítson benned és körülötted minden olyan kis reménycsírát, ami Istenhez vinne közelebb!

Lehet, hogy belefáradtál dolgokba, lehet, hogy a gyülekezeted, templomod nem éppen az ébredés korszakában van, hanem inkább altatót fújnak ébresztés helyett! Lehet, hogy a családod és környezeted még mindig az „Idegen Föld” atmoszférájában van, és az Istennel való kapcsolatodat már csak emlékké akarja tenni.

De tudd, hogy az a Föld, amin éppen vagy, az a helyzet, amiben éppen küzdesz, megváltozhat Isten jelenlététől! Mert Ő veled van, melletted van! A változás azoknál történik meg, akik: BÁTRAK!

Eljött az ideje, hogy magadhoz vedd a hárfádat, az elhívásodat, a Bibliádat, kezdd el újra betölteni a légteret imádattal, hiszen győztes vagy, és a győztesek megtapasztalják azt, hogy Isten Temploma bárhol felépül, ahol igaz imádat sarjad! Ezért nem kell már éveket gyalogolnod az Ígéret Földje felé, hiszen Krisztus kereszthalála miatt, be mehetünk szabadon a Szentek Szentjébe, és örömmel felkiálthatunk: Ott az Úr!

Ne hagyjuk elhangolódni a hangszereinket, ne hagyjuk kihűlni a szívünket, ne hagyjuk azt, hogy mások ne jussanak az életet adó Szóhoz! Most annak az ideje van, hogy a Sion dalai újra felcsendüljenek, és ez ad lehetőséget arra, hogy az ördög száját befogjuk!

A távolság, az „idegen föld” nem a véget jelenti, de még azt sem, hogy Isten magadra hagyott volna, sokkal inkább azoknak a dolgoknak kell felerősödniük, amik szilárdak benned, ezen a földön derül ki, hogy kiben hiszel, kié a szíved igazán.

Az ördög szándéka az, hogy a múltunkat, az Istennel való kapcsolatunkat csak egy „szép időszak”-ként fogalmazzuk meg és csak sóhajtozzunk az elmúltak után!

Higgyük el, hogy Isten újat cselekszik!

Itt a feltámadás ideje! Csapjunk a húrok közé, hadd szóljon az evangélium ott, ahol hárfahegyek vannak.

/0 Hozzászólás/Szerző:

SZIKLAZÚZÓ PÖRÖLY

„Nem olyan-e az én szavam, mint a tűz – így szól az ÚR – vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jeremiás 23,29)

A pörölyről tudni kell, hogy súlyos ütőszerszám fanyéllel, amellyel nagy mérete és súlya miatt két kézzel dolgoznak. Kézműves kovácsok használják az üllőre helyezett izzó vas alakításához.

Formálás.

Alakítás.

Igazítás, egy-egy deformitás helyreigazítása.

Mennyire fontos ez lelki, szellemi értelemben is. Ha elakadás van bennünk, ha kővé váltak az érzelmek, a szavak, ha a külső körülményeink befolyásolják az örömünket, és ezzel egyetemben a kognitív stílusunk is mezőfüggővé válik, akkor szükség van a lelki sziklazúzó pörölyre.

Számtalan keresztény közösségben tapasztalható a szeretet meghidegülése, a személyes kapcsolatok befagyasztása, a hit gyengülése, versengések, törekvések, egyesek fel-és kiemelése okozta szegregálódások, ami nem Isten Királyságát építik, hanem romboló hatásúak, és ebbe nem fér bele az önzetlen szeretet gyakorlása, a másik különbnek tartása és sorolhatnám.

Isten beszéde tűz és sziklazúzó pöröly, amit ha eldobnak, és szíven talál, akkor előbukkanhat a szív mély bugyrába rejtett öröm, felszabadulhat a szabadság, az Isten jelenléte iránti igény. Amiből több van bennünk, az fog uralkodni rajtunk!

Ma az ember nem „A kőszívú ember fia”, – bár a média, a közhangulat, a kialakult divatirányzat mind ezt sugallja-, sokkal inkább Arra kell hasonlítania, Aki megtervezte, megalkotta, életet lehelt belé.

Az Isten nélküliség a kővé dermedés melegágya!

Ez a problémáidon, a fájdalmaidon, a szorongatott sértettségeden tartja a szemedet, viszont Isten akarata az, hogy hagyd el ezt a szemétdombot, ne kapirgálj tovább, hiszen nem ez a te örökséged!

Itt nem találsz semmit! Ebbe egy kis idő után belefáradsz, beleunsz és elalszol. Azaz megadod magad a semminek!

Nehéz felismerni, de sokkal nehezebb beismerni, hogy ilyen állapotban vagyok! És ha megvan a beismerés is, akkor jöhet a pöröly, mely Isten szerelmével operál, és lefejti egyenként azokat a rétegeket, amit a hazugság közege rakott rád.

Isten tüze leéget, és a tűzre jellemzően megtisztítja, fertőtleníti az életünket, lelkünket, majd a bensőnket is olthatatlan tűzzel elárasztja, így megvalósul az, hogy nem a körülményeink miatt lesz boldogság bennünk, hanem attól leszünk boldogok, hogy Krisztuséi vagyunk!

Ha végleg feladni készülsz, akkor kérd velem együtt Isten Szellemét, hogy cselekedjen! Hidd el, nincs olyan régóta ránk rakódott dolog, amivel Isten ne tudna elbánni!

Hadd, rekonstruáljon újra minket a Mester!

/0 Hozzászólás/Szerző:

PRÓFÉTÁLJ A CSONTOKNAK!

„Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. „

(Ezékiel 37,5-6)

Amikor olvasom ezeket a sorokat, akkor azt látom, hogy Ezékiel ebbe az életszakaszban, ebben a történetben éppen a Hit Mindennapi Iskolájának egy gyakorlati óráján vesz részt Istennel! Ahol nagyon fontossá válik a „Szó” kimondása, a jelenlét Szellemmel való megtöltése, és az engedelmesség…

Evangélista szemmel, ha figyelem ezt a történetet, akkor arra sarkall, hogy mozduljunk olyan helyekre ki, ahol nem járnak mások, ahol kevés a „halleluja-zás, ahol már épp nincs örvendezés, ahol a halál fanyar illata csapja meg az orrunkat, és elhív Isten olyan helyre, ahol sérültek, sebesültek, lelki károsultak, valláskárosultak vannak, akik sokat szenvedtek a keresztény tradícióktól, a megfelelésektől, a címerek megtartásától, a titulusukhoz keményen ragaszkodó pásztoroktól, energia vámpír testvérektől, ahol az élet gondjaitól sikoltoznak, vagy a szomjúságérzet miatt már elcsuklik a hangjuk is.

Ez egy olyan völgy, ahová nem mindenki megy szívesen. Mégis Isten egy ilyen helyre hívja le Ezékielt. Azért, mert bennünk a jövő próféciája, a jövő képe van elrejtve, a hit beszéde van ránk bízva, hogy hirdessük, szabadítsuk fel ezeket az igazságokat, örökségeket, lehetőségeket! Isten Szelleme használni akar minket éppen a völgyben.

Hány meg hány ismerősünk lehet a völgy népei között? Hány reménytelenséggel megtelt szív várja az Élő víznek a kiáradását?

Tudtad, hogy élő víznek folyamai vannak bennünk?

„Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” (János 7,37)

Tudtad, hogy te valakinek az embere lehetsz? Te, aki hirdetheted Krisztus örömüzenetét! Pont a te hitedet, a te hangodat akarja használni Isten! Ez az a víz, ami nem engedi teljes elpusztulást, a csontok oszlását, hanem az Élő Víz, visszafordítja a folyamatokat! Ez a víz a szeretet miatt gyógyulást hoz! Isten rajtad keresztül látja a hamvakból való felkelést, a rügyfakadást!

Amikor kimondod a „Szót”, Isten Szelleme működésbe lép, és azáltal, hogy felborítja a „rendet”, pont akkor kezdi helyreállítani a valódi rendet. Isten képe az emberrel: az ÉLET! A mozgásban, a lélegzésben, a tevékenységekben, a szeretetben és hitben lévő ember, aki az Ő hasonlatosságára tesz és él!

Keresi Isten a bátor Elizeusokat, akiket tud használni, és akik meglátják az élet sarjadását az elhaló csontokon, látja a hús növekedését, a sebek begyógyulását, a lélek megelevenedését, stb…. Mi ez, ha nem bizonyság Isten áldásáról?

Légy ma te is Ezékiel, akit bátorság jellemez, aki nem fél kimondani Isten beszédét!

(Festmény: Mányoki Anikó)

/0 Hozzászólás/Szerző:

HÍVLAK, URAM!

„Hívlak, Uram! Szükségem van Rád,

hogy többet adj Magadból, Atyám!

Hívlak, Uram, halld meg szavam, küldd Szellemed, mely többet ad!

Többet a szavaknál, többet a dalomnál, a szív dobbanásánál, többet adj, Uram! Bár nem tudom, mi vár, de szívem már készen áll

hiszen új életre hívtál, ez visz tovább.

Mutass mindig utat, merre menjek tovább,

ott, hol megtört szívem végre otthont talál, ahol Te vársz rám, Atyám!”

Biztosan mindenki ismeri, vagy legalább is lehet, hogy más szöveggel, de sokszor énekeljük ezt a dalt. A minap olvastam a szövegét, és megfordítottam a helyzetet, mintha Isten szólna hozzánk ugyanezekkel a szavakkal, csak behelyettesítve a nevet és az ígéreteket élesítve, mely így hangzik:

„Hívlak, Fiam, szükségem van rád,

hogy többet adj, magadból

Hívlak, Fiam, halld meg szavam és kiküldöm Szellemem, mely többet ad.

Adj többet a szavaknál, mégtöbbet a dalodnál,

szíved dobbanásánál, többről van itt szó.

s bár nem tudod, mi vár rád, de képessé teszlek mindenre, mi előtted áll,

ne feledd, új életre hívtalak, és én vagyok az Úr, ki melletted áll.

Megmutatom az utat, merre menj tovább,

Hol megpihenhet szíved a sok küzdelem után,

ez a kitárt kar téged mindig hazavár!”

Mennyi ígéret, mennyi szeretet van ezekben a sorokban. És nem többről van szó, mint az Atya vágya az emberrel kapcsolatban. Azzal az emberrel, akivel terve van, aki éppen ma nem azt cselekszi, ami reá bízatott, hanem öncélúan elkezdett istent játszani. Teremteni, alkotni, mesterségesen intelligenciát gyártani, hogy kitűnjön a tömegből. Csak ezek az öncélú tevékenységek mind rabságot eredményeznek. Fájni fog az élet, és egyre csak sokasítani fogja a hegeket az emberi testen, egyre csak a szellemi lustaság és izoláció, majd a lelki sebek okozta „leprás” foltok paralízist okoznak.

Ebből egy őszinte kiáltás kihozhat, mely hittel és megtéréssel párosul. Ez megnyitja Isten füleit a hallásra, megmozdítja hatalmas jobbját a cselekvésre.

De most engedjük, hogy a megfordított vers, azaz a mennyből érkező sorok eltalálják a szívünket. Most nem az kell, hogy a földtől az ég felé kiáltsunk, hanem figyeljünk arra az üzenetre, ami a Mennyből az föld felé hull, mint eső.

Bátran álljunk ki az esőre, hadd áztasson el minket, hadd borítson el egészen!

/0 Hozzászólás/Szerző: