„Mert a föld megtelik az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogy a vizek beborítják a tengert. „

(Habakuk 2,14)

Habakuk próféta abban nyer vigasztalást, hogy Isten az Ő szent templomában lakozik. Az önteltség ütötte fel a fejét a körülötte lévőkben, és dicsőítéssel megy az Atya elé.

Tetszik az a hozzáállása, hogyha nem változnak a dolgok, ha minden rosszabbra fordul, ő akkor is magasztalni fogja az Urat.

Nagyon megérintett az a tény, hogy Habakuk a jobb részt választotta. Nyugtalan volt a helyzet? Igen! Látszólag nem volt megoldás? Igen! Ünnepélyas felszólítást indítványozott, hogy az egész föld hallgasson el az Úr előtt.

Nos, amikor Isten elé járulunk és elkezdjük dicsőíteni Őt, akkor Isten Szelleme kiárad a dicsőítésen keresztül. Egy olyan atmoszférába kerülünk, ami már nem földi, hanem mennyei. És amikor elér minket ez az áradat, akkor sejtről-sejtre megváltozik minden, azaz minden megadja magát a Mindenható Dicséretére!

Megtelik a lég, kitágul a szív, örvendezésbe kezdenek a sejtek, mert isteni lüktetést kapnak, és az oxigén is rock’n’roll-ként tódul a légzőszervünkbe.

Nos, te mit kezdesz a szorult helyzettel? Mit kezdesz az olyan emberekkel, akik toxikusak, akik, távolságtartók, akik az örök károgás kovászát duzzasztják, akik csak kritizálni tudnak és nincs egyetlen egy hálacsepp sem az ajkukban…?

Kezdd el dicsérni az Urat! Csendesítsd le magad körül az alapzajt, és hálád emelkedjen felül mindenen! Te is és én is magunkban hordozzuk ezt a képességet. Igen, hiszen az Atyától kaptuk erővel megfűszerezve.

Ezért, ha hordozó vagy, akkor jó értelemben: „fertőzz!”

Lehet, hogy meg kell tapasztalni másoknál, és ki kell várni a lappangási időt, de egy idő után megjön az eredmény!

Ha hordozó vagy és már eléggé fáj a füled meg a szíved a világ disszonáns és falsch hangzására és mondandójára, akkor kiálts egy nagyot ezek alapján:

„Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.”

(Zsoltárok 46,9-11)

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. (…) Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5,14;16)

Napjaink legnagyobb kihívása, hogy úgy éljünk, mint Krisztus, úgy gondolkodjunk, mint Krisztus, a cselekedeteink is Róla tegyenek bizonyságot, és e mellett pedig, hogy világosságot nyújtsunk másoknak.

Kihívás, mert a világ olyan tempót diktál, a közösségi, családi kapcsolataink pedig egyre sötétebbek lehetnek, egyre szeretetlenebb, egyre kihunyóbbak, mégis azt a titulust és fantasztikus szerepet kaptuk az Atyától, hogy világítsunk.

Ahogyan Jézus érkezése is nagy fényben lett hírül adva, megtörve az éj sötétjét, örömmé és reménnyé lett azok számára, akik meghallották, elfogadták és követték.

Ma mi vagyunk ezek a hírvivő, fényességben járó és fényességet árasztó emberek. Jézus megjelenése elkezdte azt a munkát, hogy a sötét eltűnik és helyette Isten igazsága és kegyelme borítja be a valónkat.

Aki Isten fényességében, örömében, megváltásban jár, az nem tudja eltitkolni, hogy valami történt vele. Épp olyan, ahogy a fenti igeszakaszban olvashatjuk: „a hegyen épült város nem rejthető el!”

Bármelyik nézőpontból ránézünk, mindenhonnan kimagaslik.

Világosságban járni azt jelenti, hogy ismerem Isten Beszédét, gyakorlom azt és megosztom másokkal.

A világosság cselekedetei mindig nyilvánvalóak, nem rejtőzködőek, nem titkolnak el semmit, nem megkérdőjelezhetőek, ezért hatással vannak másokra, és ezáltal dicsőítésre, imádásra buzdítanak.

Ez viszont munkával, erőfeszítéssel és befeketetéssel, odaszánással jár. Folyamatosan kapcsolódni az öröm és fény forrásához, azaz Jézus Krisztushoz. Aki nem kapcsolódik, annak idő múltán kopik a fénye, kopik az ereje, a lelkesedése, és végül átkerül a sötétséget kedvelők táborába.

Lelkünk ellensége azt szeretné, hogy bódult állapotban legyünk, nem akarja, hogy észrevegyük a fényt, stb…. Krisztus pedig azért is végezte el a golgotai munkát, hogy mi lehessünk a fény!

Ha szeretetlen veled valaki, kezdd el jobban szeretni, ha valaki gonoszul bánik veled, kezdd el a jót szolgálni felé, ha valaki ellenségesen viszonyul hozzád, légy kész az ölelésre! Egyszerűen jóval győzd meg a gonoszat. Ez ellen nem lesz fegyvere, mert nem fog tudni mit kezdeni azzal a hozzáállással, amit tanúsítasz felé, ezért Jézus jelenléte miatt meg kell, hogy hajoljon, vagy épp el kell, hogy meneküljön!

Járjunk világosságban, és a harcainkat kezdjük el megvívni a térdeinken! A Szent Szellem a mi világosságunk miatt képes arra, hogy amikor bizonyságot teszünk, addig ő megtalálja a „bekapcs” gombot a másik embernél. Ezért légy bátor, ne rejtőzködj, hanem hadd emeljen fel Téged is Isten arra a hegyre, ami messziről hirdeti, hogy te egy hegyen épült város vagy, nyitott és fénnyel tárt ablakokkal, hogy akik arra járnak, azt érezzék, hogy hívogat az életed, a fényed és az az érzés legyen a szívük dobbanásában, hogy végre hazaértek!

Kérdések:

1.) Mi akarsz lenni? Hegyen épült város, vagy megmaradt, leostromolt kis kődarab, ami azt hirdeti: le vagyok győzve…

2.) a cselekedetem másokat mire sarkall? Dicsőítik-e miattam a Mennyei Atyát? Kívánkoznak engem utánozni?

4.) Égsz? Pislákolsz? Hamu vagy? Van, mit feléleszteni benned?